Mi az üzenete a napokban történt washingtoni merényletnek? Megváltoztatja-e Izrael a gázai hadművelet menetét a nemzetközi nyomásra? És miért fontos szövetségese Magyarország Izraelnek? A zsidó állam felett gyülekező viharfelhőkről kérdeztük Maya Kadosht, Izrael új magyarországi nagykövetét.
Maya Kadosh tapasztalt diplomata, aki több mint két évtizede szolgál az izraeli külügyminisztériumban. Az elmúlt években Gideon Saar külügyminiszter külpolitikai kabinetfőnökeként dolgozott, korábban pedig Yisrael Katz volt külügyminiszter vezető politikai tanácsadója volt. Új budapesti nagykövetként márciusban adta át megbízólevelét Magyarországon.
***
Az izraeli nagykövetség két munkatársát lőtték agyon szerda este a washingtoni zsidó múzeumban. A zsidók még a nagy világhatalom szívében is célpontokká válnak – ez a terroristák üzenete?
Szerintem nagyon nyilvánvaló, hogy mi volt ennek a terrortámadásnak az oka: a lövöldöző azt kiabálta, hogy „Szabad Palesztinát!”, vagyis meg akarta mutatni a világnak, hogy a zsidók nem lehetnek biztonságban. A palesztin ügyet használta ürügyül, de igazából ennek is az antiszemitizmus volt a gyökere. Eljött egy zsidó rendezvényre, és megölt egy fiatal párt a világ közepén. Sarah Lynn Milgrim békeaktivista volt, gyakornok a Tech2Peace nevű emberi jogi csoportnál, és az izraeliek és a palesztinok együttéléséért dolgozott, támogatta a palesztin ügyet.
A terrorista tehát egy olyan hölgyet gyilkolt meg, aki egész életében a békéért dolgozott,
megölt két diplomatát, akik éppen a kapcsolattartáson dolgoznak.
Egy 1-től 10-ig terjedő skálán hogyan értékelné a zsidó emberek biztonságát Európában?
Szerintem ez nagyon más képet mutat Európa különböző helyein. Ha Magyarországot nézzük, az a legbiztonságosabb hely a zsidók és az izraeliek számára. Ismerjük az ide látogató turisták számát. Magyarországnak tehát 10-est adnék a skálán. Sajnos más európai országok azonban nem védik ilyen jól a zsidó közösségeiket. Pedig ez elsősorban nem izraeli, hanem az ő belpolitikai ügyük: a zsidó állampolgároknak, mint minden más állampolgárnak, joguk van iskolába járni, gyakorolni a vallásukat, de félnek ettől. Múlt héten találkoztam egy londoni rabbival, amikor idejött Budapestre egy konferenciára, és azt mondta, hogy nem a hagyományos ruháit hordja, amikor kimegy az utcára, mert fél. Szerintem ez nem normális helyzet. Azt látjuk, hogy izraeliek inkább nem mennek olyan helyekre, ahol nem érzik magukat biztonságban. Például Párizs egykor az izraeliek egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja volt, ma már nem. Azt gondolom, hogy az európai vezetőknek ezt sokkal komolyabban kellene venniük, és nem szabadna politikainak tekinteniük ezt a kérdést, mert ez nem politikai kérdés. Újra és újra
látjuk ezt a performanszt a „Szabad Palesztinát!” felkiáltással, de ez csupán egy szlogen, ami mögött általában a színtiszta antiszemitizmus áll.
Budapest tehát biztonságos az izraeliek, a zsidók számára?
Budapestet az egyik legbiztonságosabb fővárosnak tartják, az izraeliek számára talán a legbiztonságosabb fővárosnak. Évente több mint negyedmillió turista érkezik ide. Ha megnézi az izraeli turistákat az utcán, például a Váci utcán, látni fogja, hogy nem félnek viselni a hagyományos ruháikat. Látjuk, ahogy a nők fátyollal eltakarják a fejüket, a férfiak pedig hordják a kipát. Sok kóser étterem van a városban, a zsinagógák nyitva vannak, és nem látni semmilyen nagyobb biztonsági műveletet. Ennek az oka az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a zéró tolerancia politikáját folytatja.
Ezek az események mind összefüggenek azzal, ami Gázában történik: Izrael márciusban blokádot rendelt el a nemzetközi segélyekkel szemben, ami víz- és élelmiszerhiányt, akut higiéniai problémákat eredményezett. Fenntartható ez a helyzet Gázában?
Úgy gondolom, a gázai kérdést egyfajta fügefalevélként használják sokan, amely eltakarja a dolog mögötti valódi tartalmat, ami egy nagyon mélyen a lelkekben élő, régi antiszemita érzület, illetve a muszlimok Izrael elleni érzelmei szerte a világon. Izrael a tűzszünet idején naponta 600 kamionnyi élelmiszert engedett be Gázába, hogy legyen elegendő élelmiszer, ezek sorsát mi magunk is követjük napi szinten. Azt látjuk, hogy több élelmiszerre van szükség Gázába, és ezen a héten nagyon sok élelmiszer, bébiétel érkezett Gázába. De tudja, ki lopja el ezeket a szállítmányokat? A Hamasz. A Hamasz azt állítja, hogy Izrael fegyverként használja az éheztetést a palesztinok ellen, de aki valóban ellopja a csecsemők és az arra leginkább rászoruló emberek szájából az ételt, az maga a Hamasz. Elveszik, majd eladják a lakosságnak olykor három-négyszeres áron, mint amin a piacon beszerezhető. Azt már ne is mondjam, hogy a segélyeket ingyen kapják. Tehát ingyen kellene átadniuk a lakosságnak. De ezt nem teszik, ezért ahelyett, hogy új életet építenének a népük számára, ismét a terror infrastruktúrájának kiépítését választják.
Izrael megpróbál nyomást gyakorolni a Hamaszra, hogy elengedje a még fogságban lévő izraeli túszokat. Az életkörülmények miatt tiltakozások vannak a Hamasz ellen Gázában. Mit remél Izrael? Hogy lesz egy fordulópont, amikor maguk a gázaiak szorítják ki a Hamaszt?
Szerintem erre nincs reális remény. Úgy gondolom, inkább az a kérdés, hogyan mi hogyan tudunk megszabadulni a Hamasztól. Azt látjuk, hogy a fő bevételi forrásuk a humanitárius segélyek, így
a humanitárius segélyek leállításáról szóló döntés célja a Hamasz gyengítése volt.
Nem hiszem, hogy a gázai lakosságnak van arra plusz energiája, hogy az ott zajló események mellett még harcoljon is a Hamasz ellen. Nekünk azonban mindenképpen folytatnunk kell a harcot a Hamasz ellen.
Az izraeli társadalom és a politikai élet egyes szegmensei szintén belefáradtak már a háborúba, és nyíltan bírálják az IDF gázai akcióit. Az izraeli Channel12 közvélemény-kutatása szerint az izraeliek mindössze 25 százaléka támogatja a harcok folytatását és Gáza megszállását.
Szerintem a háborúnak két célja van. Az egyik az, hogy rákényszerítsük a Hamaszt, hogy elengedje a túszokat, a másik pedig, hogy kiiktassuk a Hamaszt. Úgy gondolom, hogy az izraeli lakosság több mint 70 százaléka támogatja mindkét célt. A különbség abból adódhat, hogy hogyan gondolkodnak az emberek a prioritásokról, hogy mit kellene először tennünk. Szerintem a lakosság többsége támogatja, hogy először ki kell szabadítanunk a túszokat, még ha ennek érdekében fel is kellene függesztenünk a háborút. De úgy gondolom, hogy
a megkérdezett lakosság többsége biztosan nem hajlandó együtt élni a Hamasz fenyegetésével.
Tehát minden attól függ, hogyan fogalmazza meg ezt a kérdést, és szerintem ez egy nagyon bonyolult kérdés. Azt hiszem, az izraeliek túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy a túszok kiszabadítása után azonnal vissza kell térnünk a harchoz. Viszont a gázai zsidó telepek ügyét minden bizonnyal valóban csak a lakosság kisebb hányada támogatná.
Lehetséges a Hamasz felszámolása?
Azt hiszem, igen. Szerintem ehhez a katonai műveletek és a diplomácia kombinációjára van szükség. Az IDF precíz hadműveletei, a Hamász vezetőinek célzott likvidálása, az alagútrendszer felszámolása nélkül nem tudunk tárgyalóasztalhoz ülni. De
ha a jövőt nézzük, hogy ki fogja majd irányítani a Gázai övezetet, akkor a Hamaszt biztos nem fogjuk ott látni.
Mi történik az izraeli határokon Libanon és Szíria közelében? És milyen a biztonsági helyzet Ciszjordániában?
Ha Libanont nézzük, a bejrúti kormány jelentős lépéseket tesz az egész ország fölötti ellenőrzés megteremtése érdekében, beleértve a Hezbollah működésének felszámolását is. Főleg a határok közelében. Azt látjuk, hogy sok nyugati ország segít Libanonnak a hadserege megerősítésében. Látjuk, hogy felvették a harcot a külföldi finanszírozás és a fegyverek külföldről történő becsempészése ellen, és nagyon reméljük, hogy ez a helyzet megmarad. A Hezbollah továbbra is fenyegetést jelent, de egyre gyengébb a működési kapacitásuk.
Ami Szíriát illeti: Izrael nem annyira lelkesedik azért, ami Szíriában történik, mint például Európa. Abu Mohammad al-Golani elnök sok helyes dolgot mond, de sajnos nem annak megfelelően cselekszik. Azt látjuk, hogy támadások érik az alavita családokat, a keresztény kisebbséget. Úgy gondoljuk, nem kellene olyan gyors visszavonni a a Szíriát sújtó szankciókat, mert azért ezek az emberek nemrég azért még dzsihadisták voltak, és az szép, hogy öltönyt öltettek magukra, mégis látnunk kell, hogy vajon azt is gondolják, és azt is teszik, amit mondanak. Izraelnek pedig lépéseket kell tennie a határok biztonságának ellenőrzésére, és az IDF-erők a határon is vannak. Felszámolják a fenyegetéseket, amelyek főleg a drúz közösséget célozzák.
És mi a biztonsági helyzet Ciszjordániában?
A Palesztin Hatóság rendkívül gyenge. Azt hiszem, az október 7-i támadás nagy tanulsága az, hogy
komolyan kell vennünk, amit mondanak: akkor azt mondták, hogy meg akarnak ölni minket.
Nem bántani akartak, hanem megsemmisíteni minket. Ezt regionális kontextusban kell látni: Irán rengeteg fegyvert küldött a Hezbollahnak és a Hamasznak, és folyamatosan fegyvereket csempésznek át a jordániai határon Júdeába és Szamáriába is, így próbálják segíteni a helyi terrorszervezeteket egy olyan támadás előkészítésében, mint amelyet a Hamasz hajtott végre. Ez egy olyan biztonsági valóság, amelyet Izrael nem tud elfogadni. Tehát az adott körülmények között a kétállami megoldás csupán egy illúzió. Nincs bizalom a felek között, nincs alkalmasság a palesztin oldalon. Úgy látjuk, hogy a Palesztin Hatóság még magát is alig képes fenntartani. Látjuk a zsidók elleni uszítást az iskolai tankönyveikben, nem hagynak fel ezzel, pedig az Európai Unió figyelmeztette őket ezen feltétel betartására annak érdekében, hogy továbbra is uniós forrásokat kapjanak a kinyomtatásukra.
Ennek ellenére még Izrael szövetségesei is ragaszkodnak a kétállami megoldáshoz, és ők is élesen bírálják Izrael gázai politikáját: a brit kormányfő, Keir Starmer tette a legutóbb, az EU pedig felülvizsgálná az Izraellel kötött társulási megállapodást. Nem fél attól, hogy elszigetelődnek a nemzetközi porondon?
Úgy vélem, jelen pillanatban a biztonságunk az első. Jó dolog, hogy társulási megállapodást kötöttünk Európával, és jó, hogy a szövetségeseink ránk mosolyognak. De tudja, október 7-én is mosolyogtak ránk, amikor a padlón voltunk, nagyon gyengék voltunk, és nem tudtunk magunkon segíteni. Aztán volt mindenféle állami látogatás, sok verbális támogatás. Sokkal fontosabb azonban, hogy erősek legyünk és megvédjük magunkat.
Ha ez az az ár, amit ezért fizetnünk kell Európában, akkor ezt az árat megfizetjük.
Az a tapasztalatunk, hiszen sok háborút vívtunk már, hogy amikor erősek vagyunk, ezek az országok eljönnek, és mellénk állnak. Ugyanis szükségük van a védelmi rendszerünkre, szükségük van a gazdaságunk előnyökre. A végén mindig megértik, hogy Izrael az egyetlen demokrácia a Közel-Keleten. Mert kivel fognának össze, a terroristákkal a Gázai övezetben, vagy a terroristákkal Ciszjordániában?
A nemzetközi elszigeteltség egyik aspektusa a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa Benjamin Netanjahu ellen. Magyarország azon a napon lépett ki az ICC-ből, amikor Netanjahu állami látogatásra érkezett Magyarországra. Ezt baráti gesztusnak értékelték?
Azt gondolom, hogy ez több volt, mint baráti gesztus.
Szerintem ez egy erkölcsi tisztánlátás Orbán Viktor miniszterelnök részéről, hogy megérti, mi a helyes és mi a helytelen.
Nem lehet úgy demokráciánk, hogy közben bíróság elé kell mennünk, hogy megvédjük magukat. A jövőbe tekintve, ha Amerika, Magyarország vagy bármely más állam meg akarná magát védeni, ugyanabban a helyzetben találhatnák magukat, amikor az ellenségük bíróság elé citálja őket, és a testület elítélheti őket. Ez az, amit Magyarország magának sem akart, és persze ez az erkölcsi kiállás nagyon fontos az államközi kapcsolataink számára is.
Izrael és Magyarország kapcsolata nagyon jó. A Fidesz és a Likud, valamint a két miniszterelnök kapcsolata kiváló. Miért fontos Magyarország Izrael számára? És ön szerint mi Magyarország motivációja, hogy Izrael barátja akar lenni?
A Magyarországgal való barátság nagyon fontos Izrael számára. Elsősorban az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatok miatt. Magyarország időnként egyedüli emeli fel a szavát az Európai Unióban, például a zsidó telepesekkel szembeni szankciók ellen. Az Egyesült Államok nem szankcionálja őket, és nincs ok arra, hogy az Európai Unió az amerikaitól eltérő politikát kövessen a társulási megállapodás kérdésében. Tehát Izrael számára az Európával fenntartott kapcsolatok nagyon fontosak. Az ENSZ-ben való helytállás is. Tudja, az ENSZ néha rejtélyes módon működik, máskor meg baráti módon. Mindig számítunk a magyar barátainkra, ha az ENSZ-szel kapcsolatos ügyekről van szó. És persze sok izraeli jön Magyarországra pihenni, biztonságban érezni magát, és ez nagyon rendben van. Azt hiszem, Orbán miniszterelnök úrnak – bár nem teszek úgy, mintha jól ismerném őt – a zsidó közösség védelme és az antiszemitizmus elleni küzdelem iránti elkötelezettsége a szívéből fakad, az egy valódi dolog. Ez nem csak valamiféle politikai kérdés számára, hanem egy személyes dolog. Ő érti, hogy
az Izrael-ellenes érzületek valójában nem Izrael ellen irányulnak, hanem az az antiszemitizmus új hulláma.
A bilaterális kapcsolatokról pedig még egy gondolat: természetesen mindkét nemzetnek sok közös értéke van, például a családi értékek, a vallási értékek, vagy a demokrácia és a szólásszabadság védelmezése.
Vannak-e családi kötődései, vagy személyes kapcsolatai Magyarországgal?
Sajnos nincsenek, pedig nagyon szeretem a magyaros ételeket. A családom Lengyelországból származik a nagyszüleim holokauszt-túlélők. Hasonló történetek vannak a családomban, mint ami itt, Magyarországon történt.
Mik voltak az első élményei, amikor ideérkezett? Mi volt az első benyomása Magyarországról?
Először is az, hogy mennyire őszinte hely. Közvetlenül Netanjahu miniszterelnök látogatása előtt érkeztem, a látogatás miatt korábban kellett jönnöm. Jó volt megtapasztalni, hogy milyen kedvesen és gyorsan fogadtak, a kormányzat is tett egy gesztust: gyorsan átadhattam a megbízólevelemet, hogy részt vehessek a hivatalos látogatáson. És természetesen ez egy gyönyörű ország. Úgy érzem, hogy
a magyar emberek meg akarják ismerni az izraelieket, törődnek Izraellel, és értik, milyen küzdelmeket vívunk.
Izraeli diplomáciai mércével nézve Magyarország nehéz poszt egy izraeli nagykövet számára?
Nem, ez az egyik legjobb hely. Elsősorban a kormányok közötti barátság miatt. Nyilvánvaló, hogy ez egy európai ország, közel van Izraelhez, a kormánya pedig baráti, ezért a budapesti képviselet egy nagyon jó posztnak számít, több mint 20 jelölt versenyzett a tisztségért. Nagyon áldottnak érzem magam, hogy itt lehetek.
Az elmúlt évtizedben számos pozitív fejlemény történt az izraeli-magyar kapcsolatokban. Milyen tervei vannak a nagyköveti megbízatásának éveire, milyen területeken tervezi elmélyíteni a kapcsolatokat?
Ha a kormányzati kapcsolatokat nézem, akkor elsősorban a védelempolitika terén tervezek előrelépést. Az izraeli képességek sokkal jelentősebbek, mint amilyenek a háború előtt voltak. És ott van az ukrajnai válság, az EU védelmi költségvetésének kérdése, tehát ez nagyon fontos szektor lesz. A másik az emberek közötti kapcsolatok, a nyilvános diplomácia területe: el kellene érnünk, hogy a fiatalabb nemzedékek, amelyek nagyon kötődnek ahhoz, ami Európában történik, ugyanolyan érzelmekkel viseltessenek Izrael iránt is. És a gazdaság lenne a harmadik: úgy gondolom, hogy
az itt élő embereknek érezniük kell a bilaterális kapcsolatok előnyeit, a mezőgazdaságtól az autóiparon keresztül az innovációig sok tere lehet az együttműködésnek.
Szeretném feltárni ezeket a lehetőségeket, és megmutatni az izraeli embereknek, hogy ez nem csak az országok közötti barátság, hanem az emberek, a vállalatok és a gazdaságok közötti kapcsolat is.
Az interjú a Hungarian Conservative és a Mandiner együttműködésében jött létre. Az angol nyelvű interjú itt olvasható.
Fotó: Gyurkovits Tamás / Danube Institute
Ezt is ajánljuk a témában
Milyen alapon kötött Izrael tűzszüneti egyezséget a Hamasszal? Mit vár a zsidó állam Donald Trump második elnökségétől? És milyen szövetségesnek bizonyul Magyarország? Gideon Saart kérdeztük.
„Ha tömeggyilkosok mondanak köszönetet önöknek, akkor a történelem rossz oldalán állnak” – fogalmazott az izraeli miniszterelnök.
A The Guardian kritikusa, Peter Bradshaw szerint a film Bono emberi oldalát mutatja be – egy művészét, aki „megpróbál kilépni a rockisten szerepéből”.
A hatóságok nem zárták ki annak a lehetőségét sem, hogy terrorista merénylet történt.
Az áldozatok éppen egy zsidó rendezvényről távoztak, amikor a támadás történt.
Az áldozatok éppen egy rendezvényről távoztak, amikor a támadás történt.
A bukás nem borítékolható, de az biztos, hogy rendkívül nehéz dolga lesz a megújulás ígéretével elnöki széket nyerő Nicușor Dannak.
Mindeközben a Liverpool legendáját kiállították profi pályafutása utolsó mérkőzésén.
A Trump-adminisztráció azzal vádolja az egyetemet, hogy antiszemita és „terroristapártoló” tevékenységet folytat.
